Harry-s :) nem +18

Mindig is el akartam menni egy buliba a bátyámmal. 16 évesen minden vágyam az volt, hogy végre bulizhassak a bátyámmal. Minden hétvégén elment valahova a haverjaival, engem meg egyedül hagyott a nagy lakásban.. Régen nagyon szerettük egymást David-el, igazi jó testvérek voltunk. De amióta anyáék..meghaltak.. azóta teljesen elhidegült tőlem. Elképesztően hiányzik az, ami régen volt. Minden pénteken beültünk egy cukrászdába, rendeltünk valamit és órákon keresztül képesek voltunk beszélgetni akár a semmiről is. Rajta kívül nem nagyon volt/van társaságom.. Barátaim nem igazán voltak, és most se nagyon vannak. David pedig az a tipikus menő srác. Bemegy a suliba, és máris több ember körbeveszi.
-Húgii, muszáj bömböltetned ezeket a nyálgépeket?-kiabált át hozzám David.
-Fogd be David, te is szereted őket, csak itt vannak a haverjaid és ég a pofád..-alig, hogy visszakiabáltam David feltépte az ajtómat, majd szó nélkül besétált, bezárta az ajtót és idegesen kiment az erkélyre. Nagy szemekkel néztem ahogy előveszi a cigijét és rágyújt az erkélyen. Megforgattam a szemem, majd előhalásztam én is egy szálat és kimentem David-hez.
-Mikor szándékoztok elmenni?-törtem meg a csöndet.
-Kivételesen házibuli lesz..-fújta ki a füstöt.
-Oh.. remek.. és én addig hova menjek, amíg ti itt nagyban buliztok, és mondhatni szétszeditek a házat?-sóhajtottam fel. Nem igazán örültem ennek a házibuli dolognak ugyanis barátaim nincsenek akihez mehetnék estére. Töltsem az időmet az utcán? Nagyszerű estém lesz..
-Hova kéne menned? Itt laksz. Nem kell elmenned.. téged is várunk a buliba..-mosolygott rám.-Tudod..mostanában eléggé eltávolodtam tőled..és sajnálom.. csak anyáék.. megviseltek az események.. és jobbnak láttam ha mindenkit eltaszítok magamtól..sajnálom húgi..-ez volt az a pont amikor úgy éreztem tényleg komolyan gondolja, és, hogy tényleg sajnálja. A könnyektől a szememben alig láttam valamit, de ahhoz még volt erőm, hogy magamhoz szorítsam.
-Akkor ma bulizol velünk?-mosolygott le rám.
-Hát..más választásom úgy sincs..-kúszott egy halvány mosoly az arcomra.
-Na azért..-nevetett fel, majd visszafutott a szobájába. Elnyomtam a csikket, majd visszamentem a szobámba és kikapcsoltam a zenét. Elcsíptem egy hangot a szomszéd szobából..Harry. Ő az akit.. akit egyszerre utálok, és szeretek. Amikor először megláttam, és David bemutatta nekem..már ott, akkor beleszerettem. Minden hibájával együtt imádtam..mégis utáltam, mert tudtam, hogy nekem soha semmi esélyem nem lesz nála, ezért akárhányszor idehozta David mindig ellenszenves, és bunkó voltam vele, csak azért, hogy ne lássa meg rajtam, hogy szeretem. Nem akartam beégni előtte, így inkább elutasítóan viselkedtem vele minden alkalommal, amikor csak tudtam.. viszont ez fárasztó. Lassan már kezdek belefáradni ebbe a felszínes bunkózásba.
Leültem az ágyamra és vártam, hogy valami hang átszűrődjön David szobájából az enyémbe. Vártam, hogy majd David, vagy Harry megszólal..
-És a húgod?-megérte várni. Harry végre megszólalt.
-Mi van vele?-nevetett fel David.-A szomszéd szobában ül és szerintem hallgatózik..-hát ezt nem hiszem el.
-Oh..-ennyi volt amit hallottam Harry-től.. Ezek után teljes csend telepedett a szobájukra, úgy, ahogy az enyémre is.
-Hát jó.. akkor készülődjünk..-motyogtam magamnak majd valami ruhát kerestem magamnak.

Nem igazán vittem túlzásba a ruhát. Felvettem egy csőfarmert, egy ezüstösen csillogó pólót, és egy rózsaszín kosztümöt és már kész is voltam.

*Este*

Csak ültem a szobámban, gépeztem, és vártam, hogy David szóljon, hogy megjöttek a haverjai. Halkan szólt a zene, így David csapkodásából, és az esetleges káromkodásaiból hál' istennek semmit sem hallottam. Vége volt a zenének, és hirtelen kinéztem az ablakból.. csodaszép volt. Hirtelen ötletként jött, hogy kiülök az ablakba és ott várom amíg David feljön és szól. Ültem ott egy jó 10 perce amikor egy kattanást hallottam. Ijedten a hang irányába fordítottam a fejem és nagy meglepetésemre Harry állt az ajtómban a telefonjával a kezében.
-Szia..csináltam rólad, egy tök jó képet.. megnézed?-lépett közelebb mosolyogva miután bólintottam egyet, majd a kezembe adta a telefonját.

-Ez tényleg egész jó lett..-mosolyodtam el, majd visszaadtam neki a telefont.-Egyébként.. David merre van?-néztem rá furán.
-Lent a többiekkel.. felküldött, hogy szóljak neked, hogy gyere le te is.. egyébként csinos vagy..-mért végig mosolyogva, majd sarkon fordult és lement. Hitetlenkedve néztem magam elé, majd pár perc múlva én is lementem a többiekhez a kertbe.
Egy bő fél óra után már eléggé ittas állapotban volt mindenki, és én is kezdtem ráhangolódni a bulira, amikor valahogy Harry rámtalált, majd megragadta a csuklóm, és dülöngélve elráncigált a kert egy csendesebb részébe, és leült a fűbe. Fura fejjel néztem rá, így megpaskolta maga mellett a talajt, jelezve, hogy üljek le mellé. Vonakodva, de teljesítettem kérését.
-Tudod [T/N] én sosem gondoltam volna, hogy ennyire megszeretek valakit..-hirtelen nagyot dobbant a szívem.
-Kit Harry?-fordultam felé érdeklődve.
-T-Téged..-azt hittem ott helyben elájulok.-Tudod amikor megismerkedtem a bátyáddal..és megtudtam, hogy van egy húga.. figyelmen kívül hagyott a tény. Aztán amikor bemutatott minket egymásnak.. rájöttem, hogy téged hiba lenne figyelmen kívül hagyni. [T/N] az első pillanattól fogva tetszel..és.. nem tudom, hogy létezik e szerelem első látásra.. de ha igen, akkor biztos vagyok benne, hogy ez történt velem is. Most lehet, hogy azt hiszed, hogy csak a pia beszél belőlem, de ismered a mondást.. "részeg ember szavai, józan ember gondolatai".. megértem, ha te nem így érzel, majd valahogy túl teszem magam rajta.. de tudnod kell, hogy én szeretlek.-mondandója végére már patakokban folytak a könnyeim. Elképesztő boldog voltam..
-Héé.. most miért sírsz? Valami rosszat mondtam?-ölelt meg ijedten, én meg halkan felnevettem.
-Rosszat? Normális vagy? Ez volt életem legjobb pár perce Harry.. én is szeretlek..-ahogy ránéztem.. láttam, ahogy felcsillantak a szemei.. Mosolyogva közelebb húzott magához és lágyan megcsókolt.
-[T/N] leszel a barátnőm?-mosolyodott el.
-Boldogan..-mosolyogtam vissza rá, majd megcsókoltam.