De nem véletlenül...A föcitanárom egy 30 éves, kék szemű, szőke pasi. És hát..voltak már piszkos gondolataim vele..De őszintén: Kinek ne lenne?!
-Üljenek le. Az órát feleléssel kezdjük. (Neved), remélem készült ma. -mondta a tanár úr.
-Igen, készültem Mr.Horan.-válaszoltam.
-Remek!Akkor kezdjük is.
Felálltam és kisétáltam a táblához.
-De...tanár úr, szerintem rossz térkép van kint. Európát tanuljuk, de itt Afrika van.-mondtam
-Tényleg, elnézést kérek. Menjen ki a szertárba, és hozza be a jó térképet. Addig feladatot adok az osztálynak. Ha esetleg nem találna valamit, szóljon.-mondta, nagy hangsúlyt fektetve az esetleg szócskára.
Így hát kimentem az osztályból, egyenesen a szertárba. A cipőm sarka vérfagyasztóan kopogott. Végül is, tényleg ez az ítélet órája: Semmit se tanultam. Eddig, minden órára készültem, de ezt az anyagot pont nem tudom. És persze miért ne most feleljek?! Ráadásul Nála...
Nagy nehezen kikerestem a sok kulcs közül a szertárét. Soha nem voltam még itt, így azt se tudom hol keressem azt a nyamvadt térképet. Lehajoltam felvenni az egyiket, mikor két kéz tapadt a fenekemre.
-Ta...Ta...Tanár úr...
-(Neved), látom nem sikerült megtalálnia a tréképet. Kereste már...hmmm...itt?-tért át a keze a melleimre
-Mé..Mé..Még nem.- nyögdécseltem. Egy normális mondatot nem bírtam kinyögni. Csak az járt a fejemben, hogy mit fog csinálni...Na vajon mit csinálhat velem, kettesben, egy szertárban...
-Kérem, ne legyen ilyen feszült. Engedje el magát, és élvezze az elkövetkező 20 percet.-mondta kaján vigyorral
-De..magának vissza kéne mennie az osztályhoz.
-Csssst....megoldottam ezt a problémát.- fogta be a számat a szájával
-De.de..magát ezért kirúghatják.
-(Neved), úgy őszintén. Ki jönne rá? Bezártam ez ajtót, és majd megpróbáljuk csöndben csinálni.
-És...honnan tudja hogy én ezt akarom?-néztem rá kislányos tekintettel
-Ne szórakozzon velem.-tolta férfiasságát csípőmhöz.-Nem véletlenül kitűnő, pont földrajzból. És, az se véletlen, hogyha hozzám beszél, beharapja az ajkait. Mint például most.
A mondat végén, nem bírtam tovább: megcsókoltam.
Visszacsókolt, én pedig a mennyben éreztem magam.
Kezei szoknyám alá vándoroltak, majd egyre feljebb, és feljebb.
-Szerintem ez a szoknya túl rövid iskolába. Túl sokat mutat, nem?- kérdezte, miközben vetkőztetni kezdett
-Ha nem lenne ilyen rövid, valószínű, hogy maga most nem vetkőztetne.-mondtam incselkedve.
Rajtam már csak a bugyim volt, míg a tanár úr teljesen felöltözve állt előttem.
-Nem gondolja, hogy egy kicsit túl van öltözve a..khm...földrajz feleléshez?-mondtam direkt beharapott ajkakkal.
-Akkor vetkőztess.-utasított
Nekem se kellet kétszer mondani, egy szempillantás alatt megszabadítottam nadrágjától.
Egy szál boxerben és ingben állt előttem. Az inget szó szerint letéptem róla, majd áttértem boxerére, amelyben méretes férfiassága ágaskodott. Egy percre el képedtem, amit a tanár úr szóvá is tett.
-Gondolom még nem láttál ekkorát..-vigyorodott el.- Vagy..még egyáltalán nem láttál.
-Dehogynem, nem is egyet.-mondtam kajánul
-Hmm..rosszkislány. Akkor hát, tedd a dolgot!
Fogammal téptem le boxerét, majd azonnal kezembe vettem szerszámát. Nem vettem számba, csak játszadoztam vele, amit valószínűleg imádhatott, mert halk nyögések hagyták el száját.
- Ne játszadozz velem! Szopj le, de azonnal!
Nekem se kellet több, eleget tettem utasításainak.
-Kurvajóvagy...-nyögdécselte
-Tudom.- álltam fel.-De most maga következik.
-Rendben, te akartad...
Felfektetett az asztalra és ujjazni kezdett. Egy újjal kényeztetett, majd 3 ujját tolta belém, miközben a többi ujjával kényeztetett.
-El..el..el fogok menni...-nyögdécseltem
Véletlenül könyökébe karmoltam, amit ő fájdalmas felszisszenéssel nyugtázott.
Abbahagyta az ujjaival való kényeztetésemet, és elő vette méretes farkát. Egyből teljes hosszát tolta belém. Lassú, de mély tolásokkal indított, majd gyorsította tempóm.
-Én...Én..nem bírom tovább...-nyögdécselte a tanár úr
Ebben a pillanatba belémélvezett, amit én egy hangos nyögéssel és és szintén elélvezéssel nyugtáztam.
Magunkra kaptuk ruhánkat, majd visszasiettünk a terembe.
-Remélem máskor is feleltet majd a tanár úr.-mondtam hatalmas vigyorral
-Ez csak természetes. Bármikor jöhet, ha van kedve. És persze mindig tanulja meg az anyagot, hogy ötöst kaphasson úgy, mint ma.-mondta mielőtt beléptünk volna a terembe
Kicsilány*
