Harry-s szex nélküli.. bocsi csak.. :/
"Végül is az, hogy szeretünk valakit, még nem feltétlenül jelenti azt, hogy a másiknak viszonoznia kell az érzéseinket. Az érzés csak egyszerűen ott van."
Ne haragudjatok amiért ilyen sokáig nem hoztunk töriket.. csak nem éppen jött össze az élet.. és most ennyi idő után is csak depiset hoztam.. de megígérem, hogy este felé hozok egy rendeset is.. sajnálom :/
Úgy éreztem nem bírom tovább. El kell neki mondanom. A bátyám legjobb haverját, Harry-t már lassan 3 éve szeretem.. és én képtelen voltam elmondani neki. Régebben rengeteget beszélgettünk. Aztán ez elmúlt, már nem keresett többet. Fájt.. Harry focizott, én meg mivel már régóta nem találkoztam vele, gondoltam elmegyek az egyik edzésére, hogy láthassam. El is mentem, és leültem a focipálya melletti dombra. Mindig szabadtéren fociztak. Amikor még érdekeltem, foglalkozott velem többször is elhívott a meccsekre. Így én beültem a szokásos helyemre. Korábban mentem, hogy ne velük egy időben érjek oda. Nem akartam beszélni vele, csak látni akartam őt. Hogy boldog-e nélkülem.. úgy, hogy nem beszél velem, már majdnem 1 teljes éve. Kb. 10 perc után megérkezett a csapatával, és észre se vett. Megint a fájdalom.. Kezdek hozzászokni, a folytonos csalódáshoz.
*A meccs végén*
A csapat előtt akartam eltűnni onnan, hogy még véletlenül se kelljen beszélnem vele, mert tudom, hogy akkor mindent elmondanék neki.. az érzéseimet, hogy mennyire hiányzik.. mindent.. és ezzel csak rontanék a helyzeten. Már csak pár lépést kellett volna tennem amikor meghallottam egy ismerős hangot.
-[T/N]!!..Te vagy az?-Harry volt az. A hangjától megremegtem. Megálltam, majd szép lassan hátrafordultam. Kár volt.. tudtam, hogy ha most leállok vele beszélni akkor vége, mindent el fogok mondani.. mégis megtettem.
-Igen én..-mondtam alig hallhatóan. Odarohant hozzám és szorosan magához ölelt. Viszonoztam az ölelését.. annyira hiányzott már a hangja, az illata.. minden..
-Beszélhetnénk?-kérdezte mosolyogva.
-Persze..-mondtam suttogva, majd magamra erőltettem egy mosolyt. Megfogta a kezem és visszahúzott a dombra.. oda, ahol régen nyíltan beszéltünk egymással.. mindenről.. Ahogy leültünk előjöttek az emlékek.. lelki szemeim előtt láttam, ahogy régen itt röhögcsélünk, csikizzük egymást, vagy épp a felhőket bámuljuk, és azon veszekszünk, hogy mit ábrázolnak. Arcomra mosoly húzódott, de vele együtt egy könnycsepp is lecsordult az arcomon.
-Mi a baj?-kérdezte aggódva Harry. Ekkor jöttem rá, hogy most el kell mondanom mindent.. nem akartam, de muszáj volt megtennem.
-Harry..-kezdtem bele. Még el sem mondtam, de tudtam, hogy nem fogja viszonozni az érzéseimet. Ráadásul borzasztóan kezdtem bele.
-Tessék?-kérdezte mosolyogva.
-Én.. szerelmes vagyok... kerek 3 éve..-mondtam halkan. Arcára hatalmas mosoly húzódott.
-Óóóó.. ki a szerencsés? Ha ilyen rég óta szereted akkor biztos elég komoly..-mondta mosolyogva. Én valahogy képtelen voltam mosolyogni.
-Hát...-"nyekeregtem", de közbevágott.
-Ismerem?-kérdezte még mindig mosolyogva. Gondoltam így könnyebb lesz, ha ő kérdez, én meg csak válaszolgatok.
-Elég jól..-mondtam halkan mire lefagyott a mosoly az arcáról.
-De.. [T/N].. én nem ismerem a te barátaidat.. te nem ismered az én barátaimat.. akkor..-mondta elgondolkozva, majd befejezetlenül hagyta a mondatot és rám nézett.
-Te.. téged szeretlek már 3 éve Harry..-mondtam lehajtott fejjel.
-Miért nem mondtad korábban?-kérdezte halkan. Már kezdtem reménykedni.. reméltem, hogy azt mondja, hogy "ha hamarabb mondod, nem kell ennyit várnom rád." vagy hasonlók.. de semmi..
-Mert féltem.. féltem attól, hogy mit mondasz.. hogy mit reagálsz.. hogy elmondod mindenkinek és mindenki rajtam röhög..-soroltam fel az okokat mire kémlelni kezdte a cipőjét. Éreztem, hogy ezzel mindent elrontottam.
-Akkor gondolom te...-kezdtem bele.
-Figyelj [T/N].. számomra te olyan vagy mint egy testvér.. mintha a húgom lennél.. nekem ez..nem megy.. sajnálom.-mondta lehajtott fejjel.
-Ne sajnáld, nem tehetsz róla.-mondtam alig hallhatóan, majd a könnyek elöntötték a szememet, így semmit sem láttam.
-Tudod én.. el akartam neked mondani.. én.. Kittit szeretem.. 1 éve együtt vagyunk...-mondta halkan.
-Akkor miért zavartál össze folyton?? Miért küldtél olyan jeleket amit könnyen félreérthettem?? Miért játszottál velem?!-keltem ki magamból, és a könny patakokban folyt az arcomon. Harry csak lehajtotta a fejét. Kis idő után megszólalt.
-Én szerettelek téged.. amikor először ide jöttünk és nyíltan beszéltünk mindenről, többször is el akartam mondani, de nem ment.. aztán jött Ő.. Kitti.. elfelejtette velem azt, hogy sosem lehetsz az enyém. Azért nem kerestelek, mert el akartalak felejteni. Minden nap az a késztetés, hogy ne hívjalak fel, ne beszélgessünk.. nehezen tudtam ellenállni. És most már.. késő..-mondta lehajtott fejjel.
-És most mégis mit vársz tőlem? Hogy sok boldogságot kívánjak nektek?-kiabáltam vele.
-Ahelyett, hogy ordibálsz jobb lenne..-szólt oda flegmán.
-Igen? Akkor most elárulok neked valamit.. Kittiről.. Mindenkit kihasznál aztán eldobja mint egy régi babát.. Mindenkit megcsal.. gyanítom már téged is megcsalt.. de hozzám ne gyere azzal, hogy téged mindenki csak kihasznál.. mert nem fog érdekelni.. ezt itt elcseszted.. sajnálom.-ordítottam.. Az arcomat eláztatták a könnyeim. Arcomról letöröltem a könnycseppeket, majd elfutottam. Ott hagytam életem szerelmét. Nem tehettem mást.. Muszáj volt elfelejtenem őt. Ő már mást szeret. Nem futott utánam.. Nem kiabált, hogy menjek vissza.. csak nézte ahogy egyre távolodok tőle..
Természetesen Kittivel maradt.. nem szakított vele, miután elmondtam neki mindent.. Tönkre tettem az életemet.. azóta minden napom szürke.. félek szeretni bárkit is.. félek szerelmes lenni..
~H
*A meccs végén*
A csapat előtt akartam eltűnni onnan, hogy még véletlenül se kelljen beszélnem vele, mert tudom, hogy akkor mindent elmondanék neki.. az érzéseimet, hogy mennyire hiányzik.. mindent.. és ezzel csak rontanék a helyzeten. Már csak pár lépést kellett volna tennem amikor meghallottam egy ismerős hangot.
-[T/N]!!..Te vagy az?-Harry volt az. A hangjától megremegtem. Megálltam, majd szép lassan hátrafordultam. Kár volt.. tudtam, hogy ha most leállok vele beszélni akkor vége, mindent el fogok mondani.. mégis megtettem.
-Igen én..-mondtam alig hallhatóan. Odarohant hozzám és szorosan magához ölelt. Viszonoztam az ölelését.. annyira hiányzott már a hangja, az illata.. minden..
-Beszélhetnénk?-kérdezte mosolyogva.
-Persze..-mondtam suttogva, majd magamra erőltettem egy mosolyt. Megfogta a kezem és visszahúzott a dombra.. oda, ahol régen nyíltan beszéltünk egymással.. mindenről.. Ahogy leültünk előjöttek az emlékek.. lelki szemeim előtt láttam, ahogy régen itt röhögcsélünk, csikizzük egymást, vagy épp a felhőket bámuljuk, és azon veszekszünk, hogy mit ábrázolnak. Arcomra mosoly húzódott, de vele együtt egy könnycsepp is lecsordult az arcomon.
-Mi a baj?-kérdezte aggódva Harry. Ekkor jöttem rá, hogy most el kell mondanom mindent.. nem akartam, de muszáj volt megtennem.
-Harry..-kezdtem bele. Még el sem mondtam, de tudtam, hogy nem fogja viszonozni az érzéseimet. Ráadásul borzasztóan kezdtem bele.
-Tessék?-kérdezte mosolyogva.
-Én.. szerelmes vagyok... kerek 3 éve..-mondtam halkan. Arcára hatalmas mosoly húzódott.
-Óóóó.. ki a szerencsés? Ha ilyen rég óta szereted akkor biztos elég komoly..-mondta mosolyogva. Én valahogy képtelen voltam mosolyogni.
-Hát...-"nyekeregtem", de közbevágott.
-Ismerem?-kérdezte még mindig mosolyogva. Gondoltam így könnyebb lesz, ha ő kérdez, én meg csak válaszolgatok.
-Elég jól..-mondtam halkan mire lefagyott a mosoly az arcáról.
-De.. [T/N].. én nem ismerem a te barátaidat.. te nem ismered az én barátaimat.. akkor..-mondta elgondolkozva, majd befejezetlenül hagyta a mondatot és rám nézett.
-Te.. téged szeretlek már 3 éve Harry..-mondtam lehajtott fejjel.
-Miért nem mondtad korábban?-kérdezte halkan. Már kezdtem reménykedni.. reméltem, hogy azt mondja, hogy "ha hamarabb mondod, nem kell ennyit várnom rád." vagy hasonlók.. de semmi..
-Mert féltem.. féltem attól, hogy mit mondasz.. hogy mit reagálsz.. hogy elmondod mindenkinek és mindenki rajtam röhög..-soroltam fel az okokat mire kémlelni kezdte a cipőjét. Éreztem, hogy ezzel mindent elrontottam.
-Akkor gondolom te...-kezdtem bele.
-Figyelj [T/N].. számomra te olyan vagy mint egy testvér.. mintha a húgom lennél.. nekem ez..nem megy.. sajnálom.-mondta lehajtott fejjel.
-Ne sajnáld, nem tehetsz róla.-mondtam alig hallhatóan, majd a könnyek elöntötték a szememet, így semmit sem láttam.
-Tudod én.. el akartam neked mondani.. én.. Kittit szeretem.. 1 éve együtt vagyunk...-mondta halkan.
-Akkor miért zavartál össze folyton?? Miért küldtél olyan jeleket amit könnyen félreérthettem?? Miért játszottál velem?!-keltem ki magamból, és a könny patakokban folyt az arcomon. Harry csak lehajtotta a fejét. Kis idő után megszólalt.
-Én szerettelek téged.. amikor először ide jöttünk és nyíltan beszéltünk mindenről, többször is el akartam mondani, de nem ment.. aztán jött Ő.. Kitti.. elfelejtette velem azt, hogy sosem lehetsz az enyém. Azért nem kerestelek, mert el akartalak felejteni. Minden nap az a késztetés, hogy ne hívjalak fel, ne beszélgessünk.. nehezen tudtam ellenállni. És most már.. késő..-mondta lehajtott fejjel.
-És most mégis mit vársz tőlem? Hogy sok boldogságot kívánjak nektek?-kiabáltam vele.
-Ahelyett, hogy ordibálsz jobb lenne..-szólt oda flegmán.
-Igen? Akkor most elárulok neked valamit.. Kittiről.. Mindenkit kihasznál aztán eldobja mint egy régi babát.. Mindenkit megcsal.. gyanítom már téged is megcsalt.. de hozzám ne gyere azzal, hogy téged mindenki csak kihasznál.. mert nem fog érdekelni.. ezt itt elcseszted.. sajnálom.-ordítottam.. Az arcomat eláztatták a könnyeim. Arcomról letöröltem a könnycseppeket, majd elfutottam. Ott hagytam életem szerelmét. Nem tehettem mást.. Muszáj volt elfelejtenem őt. Ő már mást szeret. Nem futott utánam.. Nem kiabált, hogy menjek vissza.. csak nézte ahogy egyre távolodok tőle..
Természetesen Kittivel maradt.. nem szakított vele, miután elmondtam neki mindent.. Tönkre tettem az életemet.. azóta minden napom szürke.. félek szeretni bárkit is.. félek szerelmes lenni..
~H
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése