Depizés Liam-mel.. :/ (bocs skacok, de más nem telik tőlem..)
Van egy srác a tesóm haveri köréből, aki nekem nagyon régóta tetszik. Napról-napra egyre jobban. Kezdem úgy érezni, hogy szerelmes vagyok. Ha meglátom, rögtön mosolyra húzódik a szám, és olyan mintha a gyomromba több ezer lepke röpdösne. Nem sok esély van rá, hogy ő meg én Mi legyünk. Legalábbis én így gondolom. De ma erőt vettem magamon és elhívtam beszélgetni, egy eldugott helyre, ahova el is jött, nagy mosollyal az arcán. Kezdtem azt hinni, hogy örül annak, hogy beszélgetni akarok csak vele.
*3 órával később*
Már 3 órája itt ülünk és beszélgetünk. Épp mikor el akartam mondani neki, hogy miért is hívtam ide eredetileg és mit akartam neki mondani, megcsörrent a telefonja.
-Sajnálom, de ezt muszáj felvennem..-majd odébb ment és beszélgetni kezdett valakivel. Viszonylag gyorsan visszajött, de elkezdte összeszedni a cuccát amit én nem túlzottan értettem.
-Hé.. mész valahova?-kérdeztem szomorú arccal, mire bólintott egyet és tovább pakolt.
-És... szabad tudnom, hogy hova?-amint ezt megkérdeztem, szó nélkül odajött hozzám és átölelt.
-(random fiú név) ezt most miért kaptam?-kérdeztem meglepetten mire elmosolyodott.
-Azért, hogy ne haragudj rám.-mi van? Én soha nem lennék képes haragudni Rá.
-Ugyan.. biztos fontos dolgod van.. de kérlek áruld el, hogy hova mész.-kérleltem mire felemelte a fejét majd sóhajtott egyet.
-[T/N].. nekem.. barátnőm van.. ő hívott, hogy menjek el hozzá és aludjak ott. Sajnálom.-amint ezt meghallottam, szinte hallottam, hogy több millió darabra törik a szívem. Barátnője van? De hát ezt eddig miért nem mondta?
-Értem..-majd lehajtott fejjel beszéltem hozzá tovább-és erről ki tud rajtam kívül?-kérdeztem mire értetlen fejet vágott.
-Mindenki tudja.-mondta még ugyanazzal az értetlen fejjel.
-Tessék?..mindenkinek elmondtad, de nekem nem??-kérdeztem már kikelve magamból.
-Nagyon jól tudod, hogy számomra nem csak egy jó barát vagy!! Itt enyelegsz velem, meg flörtölsz miközben barátnőd van.. hát büszke lehetsz magadra.-kiabáltam vele sírva, majd elfutottam egy régi barátomhoz Liam-hez. Általában 10 perc mire odaérek hozzá erről a helyről, de most pillanatok alatt ott voltam, majd bekopogtam. Két kopogás után rögtön ajtót nyitott, majd ahogy meglátta a kisírt, könnyes szemem, magához húzott és aggódni kezdett.
-[T/N] mivan?? Mi történt?? Miért sírsz?? Jól vagy? Semmi bajod?-zúdította rám a kérdéseket amin nem tudtam nem felnevetni, majd megint kitört belőlem a sírás.
-Gyere be és mesélj el mindent.-majd behúzott és leültünk a kanapéra. Aggódó szemekkel nézett rám és várta, hogy mondjak végre valamit.
*miután mindent elmeséltem*
-Ne haragudj meg azért amit most fogok mondani, de csak játszik veled.-mondta majd egy sajnálkozó fejet vágott.
-Na ne mondd... erre sikerült nekem is rájönnöm..-mondtam majd rögtön meg is bántam, hogy ilyen bunkón beszéltem vele.
-Ne haragudj.. csak most minden olyan rossz.. nem is igazán tudom, hogy mire jó ha élek..-majd erre a mondatomra felkapta a fejét és magához húzott.
-Ilyet többet ne mondj.. nekem nagyon is fontos vagy! Olyan vagy számomra mint a húgom.. Az a srác meg ha ilyet tett, meg sem érdemel téged.-mondta majd egy puszit adott az arcomra, ami jelen pillanatban nagyon jól esett.
-Liam én így nem akarok hazamenni.. kérlek vigyél el egy hotelba ahol kivehetek magamnak egy szobát és lakhatok ott. Ha visszamegyek a bátyámhoz, ott minden nap látni fogom és csak szenvedés lesz az életem.-erre felnevetett.
-Te azt hitted, hogy hagyom, hogy elmenj egy hotelba? Szépen itt fogsz lakni nálam. Van 3 szobám.. de ha gondolod velem is aludhatsz, nekem teljesen mindegy.. de nem fogod az életedet egy hotelszobában leélni!-ezt úgy mondta, hogy ellenkezni sem tudtam.. de nem is nagyon akartam. Örültem, hogy nem egy hotelszobában kell élnem. Magamhoz szorítottam, majd belemotyogtam a mellkasába egy 'köszönöm'-öt. Még aznap elmentünk a ruháimért, és átköltöztem Liam-hez.. Örülök, hogy nem kell minden napomat egy szenvedéssel átélnem. Így nem nagyon fogok találkozni Vele, és nyugtom lehet. Nagyon hálás voltam Liam-nek, hogy befogadott.
~H
*3 órával később*
Már 3 órája itt ülünk és beszélgetünk. Épp mikor el akartam mondani neki, hogy miért is hívtam ide eredetileg és mit akartam neki mondani, megcsörrent a telefonja.
-Sajnálom, de ezt muszáj felvennem..-majd odébb ment és beszélgetni kezdett valakivel. Viszonylag gyorsan visszajött, de elkezdte összeszedni a cuccát amit én nem túlzottan értettem.
-Hé.. mész valahova?-kérdeztem szomorú arccal, mire bólintott egyet és tovább pakolt.
-És... szabad tudnom, hogy hova?-amint ezt megkérdeztem, szó nélkül odajött hozzám és átölelt.
-(random fiú név) ezt most miért kaptam?-kérdeztem meglepetten mire elmosolyodott.
-Azért, hogy ne haragudj rám.-mi van? Én soha nem lennék képes haragudni Rá.
-Ugyan.. biztos fontos dolgod van.. de kérlek áruld el, hogy hova mész.-kérleltem mire felemelte a fejét majd sóhajtott egyet.
-[T/N].. nekem.. barátnőm van.. ő hívott, hogy menjek el hozzá és aludjak ott. Sajnálom.-amint ezt meghallottam, szinte hallottam, hogy több millió darabra törik a szívem. Barátnője van? De hát ezt eddig miért nem mondta?
-Értem..-majd lehajtott fejjel beszéltem hozzá tovább-és erről ki tud rajtam kívül?-kérdeztem mire értetlen fejet vágott.
-Mindenki tudja.-mondta még ugyanazzal az értetlen fejjel.
-Tessék?..mindenkinek elmondtad, de nekem nem??-kérdeztem már kikelve magamból.
-Nagyon jól tudod, hogy számomra nem csak egy jó barát vagy!! Itt enyelegsz velem, meg flörtölsz miközben barátnőd van.. hát büszke lehetsz magadra.-kiabáltam vele sírva, majd elfutottam egy régi barátomhoz Liam-hez. Általában 10 perc mire odaérek hozzá erről a helyről, de most pillanatok alatt ott voltam, majd bekopogtam. Két kopogás után rögtön ajtót nyitott, majd ahogy meglátta a kisírt, könnyes szemem, magához húzott és aggódni kezdett.
-[T/N] mivan?? Mi történt?? Miért sírsz?? Jól vagy? Semmi bajod?-zúdította rám a kérdéseket amin nem tudtam nem felnevetni, majd megint kitört belőlem a sírás.
-Gyere be és mesélj el mindent.-majd behúzott és leültünk a kanapéra. Aggódó szemekkel nézett rám és várta, hogy mondjak végre valamit.
*miután mindent elmeséltem*
-Ne haragudj meg azért amit most fogok mondani, de csak játszik veled.-mondta majd egy sajnálkozó fejet vágott.
-Na ne mondd... erre sikerült nekem is rájönnöm..-mondtam majd rögtön meg is bántam, hogy ilyen bunkón beszéltem vele.
-Ne haragudj.. csak most minden olyan rossz.. nem is igazán tudom, hogy mire jó ha élek..-majd erre a mondatomra felkapta a fejét és magához húzott.
-Ilyet többet ne mondj.. nekem nagyon is fontos vagy! Olyan vagy számomra mint a húgom.. Az a srác meg ha ilyet tett, meg sem érdemel téged.-mondta majd egy puszit adott az arcomra, ami jelen pillanatban nagyon jól esett.
-Liam én így nem akarok hazamenni.. kérlek vigyél el egy hotelba ahol kivehetek magamnak egy szobát és lakhatok ott. Ha visszamegyek a bátyámhoz, ott minden nap látni fogom és csak szenvedés lesz az életem.-erre felnevetett.
-Te azt hitted, hogy hagyom, hogy elmenj egy hotelba? Szépen itt fogsz lakni nálam. Van 3 szobám.. de ha gondolod velem is aludhatsz, nekem teljesen mindegy.. de nem fogod az életedet egy hotelszobában leélni!-ezt úgy mondta, hogy ellenkezni sem tudtam.. de nem is nagyon akartam. Örültem, hogy nem egy hotelszobában kell élnem. Magamhoz szorítottam, majd belemotyogtam a mellkasába egy 'köszönöm'-öt. Még aznap elmentünk a ruháimért, és átköltöztem Liam-hez.. Örülök, hogy nem kell minden napomat egy szenvedéssel átélnem. Így nem nagyon fogok találkozni Vele, és nyugtom lehet. Nagyon hálás voltam Liam-nek, hogy befogadott.
~H
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése